Trianon

From: Kassai Kálmán

Sent: Wednesday, February 13, 2008 5:19 PM

Subject: Fw: EZt mindenkinek tudnia kell!

 

  Tc . Ki hallott róla ? Lehetséges ilyen nagy csendben tartani ? Mit szóltok hozzá ? Üdv KK.

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme

Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!

Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig eltitkolt
anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás napvilágot
lásson legalább lapunkban, ha már a "független" magyar sajtó 2001. februárja
óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán megkezdődhet, szégyelljük
magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés eredményeként!

_________________


Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi
Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének
biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában
megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az
Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája
erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon
is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi
szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását,
hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül
helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a
Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív
büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy
Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság
tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot
felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a
világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború
kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország
akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép
felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet
mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és
törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel
miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet
büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés
megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak
szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%) Elcsatolt területek és
lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%) Elcsatolás után
megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az
alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben
foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el,
amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül
helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró
felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség
emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az
elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt
területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény
a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat
korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása
biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és
Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint
100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra
történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem
rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki
nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos
államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért
atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az
elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt
felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito
terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar
lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi
lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az
1910-es népszámlálásadatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a
Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott
be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában
megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot - többek között - az alábbi
veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain
alapulnak.)

További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni
időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én
előadott beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár, amit egyes
szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és
hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett
statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének
legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a
nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt." A
fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek
felelősségét. Lord Newton szerint "a nagy békebírák nem ismerték azon
nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek
sorsát rendezniük kellett."
Robert Cecil angol delegátus szerint "a Népszövetséget azon célból hozták
létre, hogy "időről időre határrevíziót eszközöljön."
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a
következőket írta: "Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az
érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe."
Az angol diplomata "Peacemaking" címűkönyvében több érdekelt államférfi
véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: "az uralkodó
gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az
intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a
háborút, mint azt megakadályozná."
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért
tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a
szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy
Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal
harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek:
"Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi
azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére
a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja
egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb
nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében
az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan
békének az aláírását."
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1.
napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig, amíg a
magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert
mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi
magunkat biztonságban nem érezhetjük."
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy
Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis
nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő
államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy "a
szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak
tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik", tehát a szövetségesek
Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy
Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak
befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett
részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a
részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor
lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására
történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében
érvénytelen.

A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő -
jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes
szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott
ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény
nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a
Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy
70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott
vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a
római katolikus egyházra sem.

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot
az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi
Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való
részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről
rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő
magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények
elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett
Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet
jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz
kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy
nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga
részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő
részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A
bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében
konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült
Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet
szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége
nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár