Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során
megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik
az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan
őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt
a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy
őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre
együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták
tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig
az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült:
barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a
nagy genetikai vizsgálat végére. Kiszely István jeles magyarságkutató
a nagy közönségsikernek örvendő előadása szerkesztett, rövidített
változatát olvashatják.

Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész.
Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel
foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a
jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett
állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen
vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS-kutatást
végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal.

Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és
fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor
éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit
nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai
követségnél kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már
pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam.
Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai
útlevelet. 

Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a
feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből
abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi
vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a
magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan
emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint
mi. 

Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak

A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában
az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság
származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk
politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a
Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. 

Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespeare-t szoktam idézni. Most
mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk
reggel és hazudtunk este". Ennek az embernek teljesen igaza van. Hazudtak
reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza
meg a monarchiabeli magyar történelmet is.

Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok
egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki
ugyanazt mondja, csak más-más oldalról. Mi ma azért vagyunk itt, hogy a
haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti
Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári
Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt
hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza
ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a
magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.

Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során
megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik
az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan
őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt
a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy
őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre
együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták
tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig
az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült:
barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a
nagy genetikai vizsgálat végére.

A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd
ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem
tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi
törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk
mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a
mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithő
monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor
megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt
népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak.

Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan
bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák
történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi
pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba
támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva
betódultak a Kárpátmedencébe, mert más választásuk nem volt. 

Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára

Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar
őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára
megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk
tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi kultúránkat,
táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket, hitvilágunkat.

A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember
élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak.
Kilencszeresére sem tudtak sokasodni. Mi egy idegen világba érkeztünk.
Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni. Ezt a
csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig! Mi,
amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és – fogadjuk már el
– most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a
skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a
szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a
kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk
temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal
elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy
tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami
közhelyet mondtam. 

Azt mondta: "amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk
mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől,
venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a
Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt
a terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta,
a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát
Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek.
És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták
a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van
rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott
háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk,
magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb
kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a
történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem,
önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak
belőle, vagy tőlük." 

Olasz kollégám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz
ismeri a magyar őstörténetet.
Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk? 

A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk 

Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében.
Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben
a török például nem jutott fel Észak- Magyarországra. A német
választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia
hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt
három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmillióny ian.
A
sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan
éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon
vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi
Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki.
Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll
benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe.

361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint
Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és
`46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig
számítjuk. Ebbıl ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és
a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A hunoktól a kunokig
ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét.
Bejött.

Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia
gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika
között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg
szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a
Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a
Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő
gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt
453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és
benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.

A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz 

Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja.
De hát a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a
történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy kis
szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott
hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz
történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt
ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a
beszélgetéseknél.

Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most
végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió
négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az
utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek
átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és
a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait
leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet s mást.
Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a
magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag
legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a
világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi
István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta
vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját
hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide
tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.

Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek, ki fog kelni.
De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem
szeretnek az emberek". Ezt a részt soha le nem fordították a
naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját.
Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész,
hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb magyar ember
írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El
tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti,
a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra
tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.

Attila, az első évezred legnagyobb embere

Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai
tisztképzısök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy
befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi
13-nak a kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az
utolsóoldalon egy mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy
végszükség esetén, mielőtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy
ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New
York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király
uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a katonatiszteknek és
a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban
kelt el. Előszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler
gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a
szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott.
Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb
uralkodójáról: az időszámítás utáni századokból csak Nagy Károly
és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett.
Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a
lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában
nevelkedett), hogy: "te is vesztenél tizenkétezer embert, én is
vesztenék. Nem ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem
égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert "te jöttél ki,
Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem." Az első
évezred legnagyobb embere volt.

Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos
Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a kerítése, a székely
kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most
ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha
értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni
Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövőre
kész.

Háromezer éves magyar szakácskönyv

A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat! Azért mondom
kásaevő európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája
címmel jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni
Belső-Ázsiából száz, háromezer éves hun receptet. A világ első
szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor
Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a
kenget, a pörköltet és a takenget, a gulyást, valamint a csörögét
és az öhömöt. Először angolul adjuk ki, hogy a kásaevők
megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.

Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl
szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát
tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódolva a
seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva.

A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a
törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan
kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az
írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni.
Az székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták.
Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a
szarvasi tőtartót. Először odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának,
annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már csak idézőjelbe
teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem… Ilyen-olyan akadémia, de
se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a "Magyar"
"Tudományos" Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem
óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este.
Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben
hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.